Az elmúlt napok rossz időjárása miatt beszorultam a négy fal közé, így egy kevés időt varrogatásra szántam. A lánykám amúgy is szülinapi zsúrra hivatalos az osztálytársához, így ajándékot készítettem számára:





Persze, ezt is, mint minden más darabot, Sára azonnal lestipi-stopizta, már a következő iskolaévre gondolva. S mivel a pillangó amúgy is az ő jele volt az oviban. A fotó elég sz@r lett, az igazin a lilák sokkal szebbek, majd ha szép idő lesz, csinálok róla másik képeket.

Ezért egy másikat készítettem a bulira:



Remélem, átmegy a "vizsgán".
Mindkét képet feltettem a Meskára, hátha valakinek megtetszik a "prototípus".

No, hát nem vagyok egy szószátyár itt sem. A fiam (12,5) Angliában volt a múlt héten. Szombattól szombatig szólt az út, először életében került tőlünk "elérhetetlen" távolságra. Bár már többször volt hasonló "hosszú" ideig távol, táborokba, kirándulásokon, mindig belföldön, így tudtuk, hogy bármi van, ugrunk, megyünk. Ez most más volt, kellőképpen stresszelt is a helyzet a haza érkezéséig. Ez is egy lépés volt az elszakadás felé, egy utólag már teljesen egyszerű, hétköznapinak tűnő lépés.