No, hát nem vagyok egy szószátyár itt sem. A fiam (12,5) Angliában volt a múlt héten. Szombattól szombatig szólt az út, először életében került tőlünk "elérhetetlen" távolságra. Bár már többször volt hasonló "hosszú" ideig távol, táborokba, kirándulásokon, mindig belföldön, így tudtuk, hogy bármi van, ugrunk, megyünk. Ez most más volt, kellőképpen stresszelt is a helyzet a haza érkezéséig. Ez is egy lépés volt az elszakadás felé, egy utólag már teljesen egyszerű, hétköznapinak tűnő lépés.