Nem igazán akar tartósan tavasz lenni. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a komfortérzetünket a lakásban nem kell a naptárhoz igazítani, magyarul akkor fűtünk, amikor akarunk. Ráadásul a nappaliban egy jó kis kályha is is áll, így hűvös estéken anélkül is csinálunk egy kis meleget, hogy az egész lakást befűtenénk. Hulladék karton, tojástartó, műzlisdoboz is elég benne, s néhány hasáb fával egész este kellemesen árasztja a meleget.
A tegnapi este is egy ilyen volt. Már a téli estéken is megfigyeltem, hogy amikor a kályhában lobog a tűz, akkor is igyekszünk a közelében lenni, amikor egyébként a lakás többi helyisége is fűtött, meleg. Szinte lökdösődés alakul ki a gyerekek körül, ki üljön a legközelebb az "ablakához", ahonnan a legjobban árad a meleg. Ha idegen gyerek is van a háznál - s ez gyakorta előfordul -, (barátnő, játszópajtás) , akkor a kályha elé kipakolják a játékokat.
Olyankor azt gondolom, minden lakásba alapból járna egy kályha, egy biztos pont, ahol mindenki jól érzi magát, amihez mindannyian szeretünk odahúzódni, amihez ösztönösen ragaszkodunk, ha módunkban áll, önkéntelenül körülüljük a tüzet.