Ideje lenne valamit írnom ide, bevallom sokszor ideülök, de leginkább a mások blogjait olvasgatom.
Ami az "alkotómunkát" illeti, fejben nagyon sokat dolgozom:-) Valóságban már nem olyan sokat, jó az idő, folyton ki a kertbe, a rétre, az erdőbe.
Azért, hogy mégis dokumentáljak valamit, íme:
Úton vannak ezek az apróságok, remélem holnap este már új tulajdonosukat boldogítják:

Leánykám telefonja kapott egy szép kis csajos tokot:


Ezt a piperetartót maradék bútorszövetekből készítettem, a rózsás anyagból még egy darab telik ki, a bézsből fog még ez-az készülni.


És ha már itt vagyok, megmutatom Szerénykét, aki épp önkényes lakásfoglalást hajtott végre, de senki nem foganatosított ellene kilakoltatást. Azért az esetet fotóval dokumentáltuk.

Három szemezgetőt sikerült begyűjtenem az utóbbi cirka két hét során. A legjobban akkor örülök, ha egy másik varrós "kolléganő" ítéli címlapravalónak a cuccaimat (a kishitűség általános hibám), de természetesen bárki válogat, jó a 16-ban benne lenni.






Köszönet érte Mollisnak, JuliArtnak és Blijburgnak.

Amik közben elkészültek:
A kis zöld tatyó két példányban: egy itt található, a másik a Meska boltban.



Másik variáció az adott témára:



És egy kis apróság:

Részletek. A kertből, a házból, ahol élünk. Képekben:
A minket körülölelő hegyek miatt felénk egy egy-két héttel később ébred a természet a télből, és ezt a "késést" egész nyáron tapasztalhatjuk. Erre rátett egy keveset a nyáreleji nagy esőzés is, emiatt ez még az első termés:



Belőle (remélhetőleg) patisszon lesz:



Ő egy klívia. Három évvel ezelőtt egy db százasért vásároltam a közeli bevásárlóközpont "ments meg" polcáról. Így köszöni meg sokadik alkalommal:



Ezekhez nincs hozzáfűzni valóm. Egyszerűen szépek:

Húzós napok vannak mögöttem. Az évvégi (tanév) hajrában az utolsó simítások, a nyári szabadság előtti eddig halogatott feladatok elvégzése egy kissé lepusztítja az energiaszintemet. Ezt leginkább a szórakozás kategóriába tartozó számítógépezés sínyli, és persze velejárója a hobbizásról való átmeneti lemondás is. De azért így is dübörögnek az események itt is, ott is.
Például megérkezett Belindától a rózsaszín tartóka, hihetetlenül aranyos, különleges darab.
Levendulamániám, és újdonsült lila fanságom eredményeként egy újabb szemezgetőben volt szerencsém:

Palettának jár a köszönet érte.
És persze egy picit a varógépen is dolgozgattam. Az eredmény a Meskán, és íme itt:

Angyalszárnyakat varrtam. Köríthetnék mellé most egy nagy ezoterikus verbális hókuszpókuszt, egyszerűen erre jött most ellenállhatatlan késztetés, mintegy feloldódásul az egyéb kötelezettségek teljesítése között.
És most szeretném még megköszönni Belindának, hogy gyerekcipőben járó blogom első követőjeként és első hozzászólóként megtisztelt a figyelmével.
Tehát kedves Belinda! Nem csak a Redbull ad szárnyakat, én is megpróbálnám. Szeretnélek megajándékozni egy angyalszárnnyal, kérlek válassz, amelyik a legjobban tetszik neked, és egy címet, ahová postázhatok.
E-mail címem még hiányzik az oldalsávról: short@citromail.hu.

Lábnyomok

Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy Ő mindig ott járt velem.

De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
"Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?"

Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
"Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!"

Olvasgatván mások blogjait, látom, hogy bekerülni a Szemezgetőbe presztízst jelent. Persze néhány hónapos Meskás jelenlétem alatt négy vagy öt alkalommal nekem is sikerült, s mint extra reklámnak, persze akkor örültem, s legfőbb támogatóim, a gyerekeim méginkább, de sajna nem tulajdonítottam kellő jelentőséget ennek, s nem mentettem le. A régebbi szemezgetőket már nem lelem, de a két legutóbbival most itt fogok büszkélkedni.
Köszönet érte Zizou-nak és Memelyének, és utólagos köszönet a többiért is. Ezentúl figyelmesebb leszek ezekért a pozitív megerősítésekért.